Kassai Lajos - Lovasíjászat

Dee-sign kiadó

Az alapmű. Kétségtelen, nagyon sok emberre volt hatással ez a könyv, rám is. Jó a stílusa, jó olvasni, nagyon könnyen kedvet lehet kapni tőle, hogy rettenetes hun harcost akarjon alakítani az ember. Bemutatja azt a megszálottságot is, ami ehhez az életmódhoz kell. Dícsérendő az a munka is, amit Kassai belefektetett az álmába, és amivel létrehozta "birodalmát". Érdemes figyelmesen olvasni a lófelkészítő részt, de méginkább az íjászatos fejezetet. Szerintem, aki meg akar tanulni nomádosan íjászkodni, az úgy tegyen, ahogy itt le van írva! Ilyen alapokkal könnyen lehet váltani a mongol húzásra is.(halkan jegyzem meg, érdemes). Az "Erő" című fejezet pedig már az íjászat magasabb foka, én még nem tartok ott, de a legkevésbé sem tartom hülyeségnek.

Ami nem tetszik a könyvben, az ugyanaz, mint ami a Kassai rendszer gyengéje: a ló. A nomádok kis lovakat használtak, melyek hátmozgása is kisebb, így a "vágtaugrás holtpontján" történő lövés egy kényszertalálmány a nagytestű lovakra. De vehetjük ezt is pozitívumnak, ha arra kényszerülne, a mester valószínüleg zsiráfról is megtanulna lőni.

Összegezve, ennek a könyvnek ott a helye minden nomadista polcán. Kocanomádok pedig az íjászatot is átvehetnék, nem csak a feelinget...